A 10 CSERKÉSZTÖRVÉNY               

 

1. A cserkész egyeneslelkű és feltétlenül igazat mond. 

2.A cserész híven teljesíti kötelességeit, amelyekkel Istennek, Hazájának és embertársainak tartozik.

3.A cserkész ahol tud, segít.

4.A cserkész minden cserkészt testvérének tekint.

5.A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú.

6.A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.

7.A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik.

8.A cserkész vidám és meggondolt.

9.A cserkész takarékos.

10.A cserkész testben és lélekben tiszta.


Mik kellhetnek táborozáshoz

  

A TERMÉSZETJÁRÓ CSERKÉSZ ALAPISMERETEI
                        AZ ÖLTÖZKÖDÉSSEL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK!
 

                    Ruházatunk legyen célszerű és egyszerű, védjen az időjárás viszontagságairól, feleljen meg utunk jellegének.
Az alsóruha legyen nedvszívó, puha, könnyen száradó, ne szorítsa, dörzsölje a testet. Legalkalmasabbak a pamutból készült fehérneműk, legkevésbé alkalmasak a műszálból készültek.
                    Az ing vagy blúz ugyanilyen követelményeknek kell hogy megfeleljen; legyen tehát vászonból, pamutszövetből. Inkább színes ingben túrázzunk, mert főként több napos úton nincs lehetőségünk naponta váltani ruházatunkat, a piszkos, pecsétes ing pedig ízléstelen. Több napos útra rendszerint két inget viszünk magunkkal, így bármikor kimoshatjuk beszennyeződött holminkat.
A fehérnemű legyen pamutból. Ingünk alá mindig vegyünk fel ujjatlan atlétatrikót. Ez felszívja az izzadságot, pihenőknél, megálláskor pedig megóv a megfázástól, attól, hogy átizzadt ingünkön keresztül közvetlenül testünket érje a szél. Alsónadrágunk legyen pamutból,
A zokni, harisnya minősége nagyon fontos. Gyakorlott túrázók még nyáron is rendszerint két zoknit húznak: egy vékonyabbat alul, s egy vastagabb gyapjú- vagy pamutzoknit felül. A zokni ne dörzsölje, törje a lábat, ne legyen túlságosan szoros, de nagyobb se a kelleténél. Ne legyen rajta lyuk, illetve stoppolás, mert ezek feltörik a lábat. A műanyagból készült zokni túrára alkalmatlan, mert izzad benne a láb.
                    A nadrág fontos ruhadarabunk. Vele kapcsolatosan nem árt tudni, hogy nyáron vászon-, télen posztónadrágot, sínadrágot - nem farmert - hordunk a túrán. A műanyag nadrágok inkább szépek, mint hasznosak, izzad bennük az ember, nem is beszélve arról, hogy a tábortűzből kipattanó első szikra lyukat éget az anyagban. Nyári túrákon viseljünk rövidnadrágot, sortot, a lányok, amennyiben nem nadrágban indulnak útnak, lehetőleg vékony, de erős anyagból készült nadrágszoknyát, bő szoknyát viseljenek.
Ingünk fölé hűvösebb időben pulóver, kabát kell. Még rövidebb utakon is gondoljunk a hirtelen lehűlés eshetőségére.
Az eső és szél elleni védekezésre is fel kell készülnünk. Legcélszerűbb az anorák viselése. Vannak vízhatlan anorákok is, ha ilyenünk nincs, a sátorvászonból vagy ballonanyagból készült, nem vízhatlan ruhadarab fölé műanyagkabátot, gallért, esőköpenyt, esetleg egy közönséges nylonzsákot húzunk.
                Felszerelési tárgyaink nélkülözhetetlen darabja a sapka, illetve kendő. Ez legyen kisméretű, összehajtogatható, bírja a gyűrést. A jó cipő felszerelésünk egyik alapvető kelléke. A megfelelő túracipő puha felsőbőrű, magas szárú, recézett vagy bordázott talpú, 1-2 számmal nagyobb mint viselőjének lába, hogy elférjen benne a két zokni. Vigyázzunk, a túl nagy cipő éppolyan kellemetlenséget okoz mint a túl kicsi! A síbakancs csak sítúrákon megfelelő viselet, gyalogtúrákhoz nehéz és kényelmetlen. A magas szárú, hasított bőr felsőrészű cipők szintén nem alkalmasak több napos utakra, mert esőben percek alatt átáznak.
A torna-, illetve kosárlabdacipő, a nem túracélokra tervezett "sportcipő", sport-divatcipő - amelyet egyszerűbb, primitívebb szóhasználatú embertársaink (egy sportcipő-márka neve alapján) egyszerűen csak "adidasz" néven emlegetnek - huzamosabb viselése bokasüllyedést okozhat, tehát elsősorban tartalék felszerelési tárgyként jöhet számításba. Rövidebb, száraz úton, menedékházban, sátortáborokban váltócipőként használható. Meztelen lábra ne húzzuk, mert kényelmetlen és egészségtelen.
A melegítő, az úgynevezett tréningruha útra, gyalogláshoz nem alkalmas.
A fürdőruha vízparti viselet, nem túraösvényekre való. Vigyük magunkkal, ha utunk közben fürödni is szándékozunk, a strandolás befejeztével azonban öltözzünk át megfelelő túraholmikba, egyfelől, mert - például - erdőben haladva, testünket véresre karcolják az ágak, másfelől pedig, mert - még a fürdőhelyeken is - rendelet tiltja a közutakon fürdőruhában való járkálást.
Összefoglalva mindazt, amit az öltözkedésről mondtunk: az igazi természetjáró mindig célszerűen öltözködik, soha nem a divat, hanem a várható körülmények határozzák meg öltözékét. A teljes öltözet több, egymásra felvehető vékonyabb ruhadarabból álljon, mert a több rétegű ruha jobban melegít.

 
 
                    FELSZERELÉS ÉS ENNEK CSOMAGOLÁSA
 

                Felszerelésünk legfontosabb darabja a hátizsák. Egyenlő súlyelosztása megkönnyíti a járást , befogóképessége nagy, s ami a legfontosabb, kezünk szabadon marad. Kisebb túrára alkalmas a az oldalzsák is.
A jó hátizsák és oldalzsák erős, vízhatlan anyagból készül, a szükségletnek megfelelően tágítható, illetve zsinórokkal, szíjakkal kisebbre fogható. Rajzainkon néhány nálunk is használatos hátizsák látható. Különösen jók a merevítős, illetve keretes hátizsákok.
Sohase induljunk túrára sportzsákkal, hálókkal, táskákkal. Lefoglalják kezünket, nem tudunk kapaszkodni, s csak kényelmetlenséget okoznak.
                A hátizsákban hátunkhoz kerüljenek a ruhadarabok, az esőköpeny, a zsák aljára helyezzük a nehezebb, nem törékeny tárgyakat, a zsák nyílásához közel a törékenyebb tárgyakat és az élelmet. Hogy a dolgainkat könnyen megtaláljuk, a hasonló célokra használatos holmikat csoportosítsuk és zacskókban helyezzük a hátizsákba. Zacskókat készíthetünk a váltóruhák, a tartalék fehérnemű, a cipők, a mosdó-, étkező stb. felszerelés számára.
Az élelem csomagolásával kapcsolatosan jegyezzük meg: a zsíros dolgokat a legjobb ételdobozban szállítani, a kenyeret tegyük kenyeres zacskóba és ez ne legyen műanyagból, mert hosszabb úton megpenészedik benne a kenyér, üvegekbe ne csomagoljunk, mert az üveg súlyos és törékeny.
                Hátizsákunk zsebébe tegyünk felszerelés-javító készletet: ebben legyen tű, cérna, spárga, kevés vékony drót, zsákra, nadrágra foltnakvaló, pár gomb, biztosítótű. Legyen a zsák valamelyik zsebében jegyzetfüzet, vagy notesz és golyóstoll. Cserkész számára kötelező felszerelési tárgy az 5 m. hosszú sodrott kötél.
Felszerelésünk fontos kelléke a kulacs és a vizespohár. Legjobb a fémből készült, posztóval bevont kulacs, valamint az összecsukható fém-vagy műanyagpohár. Az aluminum kulacsban savanyú ital nem tartható, az ilyen edény kimoshatatlan rossz szagot kap a tejtől.
Felszerelésünket mindig a túrának megfelelően válogassuk össze. A zsákot nekünk kell cipelnünk, minden fölösleg számit, a hátunkat terheli.
                Őrsi portyán az őrs tagjai előre beszéljék meg, hogy ki mit hordoz a közös felszereléséből.
Hogy még véletlenül se maradjon odahaza a próbacserkész számára ajánlott egynapos túrán szükséges holmi, íme egy rövid emlékeztető jegyzék. Ennek alapján válogasd össze az évszaknak, a túra jellegének, időtartamának, helyének megfelelően a hátizsákba, oldalzsákba valót:
Ruhanemű: cserkésznyakkendő, pulóver, szvetter, sál, viharkabát, kendő, sapka, kesztyű, esőkabát.
Tisztálkodási felszerelés: szappan, szappantartó, piperekészlet, tükör, fésű, WC-papír, papír zsebkendő
Egészségügyi felszerelés: egyéni gyógyszeres készlet, gyorstapasz, szeszes flakon.
Javítókészlet.
Étkezési felszerelési tárgyak: evőeszköz, bicska, kulacs, pohár, konyharuha, szalvéta.
Tájékozódási eszközök: szükség szerint iránytű, térkép, lépésmérő, magasságmérő, körző, vonalzó, nagyító, síp, távcső.
Fényképezőgép, tartalék film.
Iratok: személyazonossági, és iskolai igazolvány, irattárcza, pénztárca, pénz, kulcsok, óra, útikalauz, füzet, írószer stb.
Csomagolóeszközök: zacskók, tokok, nylonzacskók.
 
 
 
                    EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN
 

            Van néhány általános egészségügyi szabály, amelyek betartása - saját érdekében - minden természetjáró számára kötelező. Ezek a következők:
Csak egészséges ember menjen túrára. Betegen, fáradtan ne vállalkozzunk természetjárásra.
Kimelegedve ne igyunk vizet. A nagyobb erőfeszítések után pihenjünk egy kicsit, s csak azután nyúljunk kulacsunkhoz.
Étkezzünk gyakran, de egyszerre csak keveset együnk.
Hideg földre, kőre leülni veszélyes.
Pihenőknél, hegytetőn mindig vegyünk magunkra szvettert, valamilyen melegebb holmit.
 A napsütés árthat is. Ne tegyük ki magunkat a leégés, napszúrás veszélyének. Még téli túrákon is árthat a nap!
Hegyvidéken jobb, ha csak délután fürdünk a szabadban.
 Tele gyomorral napfürdőzni nem szabad, s elaludni sem ajánlatos a napon.
Ismeretlen bogyót, gyümölcsöt, gombát ne fogyasszunk.
 Takarékoskodjunk erőnkkel, szükségtelen, hogy kifáradva, elnyúzva érkezzünk célunkhoz vagy haza.
 Az általános egészségügyi szabályokon kívül értenünk kell a legegyszerűbb elsősegély-nyújtási fogásokhoz. Jó, ha állandó túratársaink között legalább egy szakképzett elsősegélynyújtó van.
Egyéni elsősegélynyújtó készletünkben legyen: 1-2 különböző nagyságú vízmentes gyorstapasz, kis tekercs géz, kis csomó vatta, jól záródó üvegcsében egészségügyi szesz, még inkább jódampulla és fiolareszelő, fejfájás-csillapító, szulfamidpor, szükség esetén saját, rendszeresen használt gyógyszerünk. Mindezt tegyük kis, kemény fedeles műanyagdobozba, pl. gázálarc vegyszeres dobozkájába, vagy nagyobb szappantartóba, amire fessünk vörös keresztet.

 
 
                    ÉTKEZÉS A TÚRÁN
 
            A természetjárás viszonylag nagy erőkifejtést igénylő sport, természetes tehát, hogy bőségesen és ésszerűen kell táplálkoznunk. Nyáron, egynapos túrára három étkezést számítunk, két kisebbet és egy nagyobbat. Reggelizzünk otthon, tízóraira csomagoljunk valami könnyebben emészthető ételt, délben konzervet bonthatunk, s gyümölccsel, zöldséggel egészítsük ki az ebédet, uzsonnára ismét könnyebben emészthető ételeket fogyasszunk. Egy személy fél kiló kenyérnél többet ritkán fogyaszt egynapos túrán. Egy konzerv, kis vaj, kis szalonna, főtt tojás, valamilyen édesség, zöldség, gyümölcs, körülbelül ennyit vigyünk magunkkal nyári rövid túrákra. A téli túrákon nagyobb az ember kalóriaigénye, ilyenkor fogyasszunk magasabb zsír-és szénhidráttartalmú élelmiszereket.
Vigyázzunk a konzervfélékre: ne vásároljunk olyan konzervet, amelynek a teteje felpuffadt, az ilyen biztosan romlott. A kinyitott konzervdoboz tartalmát azonnal fogyasszuk el. Több napos túrákon úgy állítsuk össze az útitervet, hogy legalább két-három naponként érintsünk lakott területeket, ahol pótolhatjuk élelmiszerkészletünket. Naponta legalább egyszer együnk főtt ételt. Hosszabb utakon tízóraira, uzsonnára krumplicukrot vigyünk - ezt a szervezet gyorsan feldolgozza. Mivel a zsíros, nehezebb ételek hosszabb emésztést igényelnek, ezeket inkább este, lefekvés előtt két-három órával fogyasszuk. Zöldséget, gyümölcsöt otthonról vigyünk, vagy pénzért vásároljunk túránkon; a természetjáró nem dézsmálja meg senki gyümölcsét, veteményesét. Gyűjthetünk viszont málnát, szedret, áfonyát, szamócát, mogyorót, vadkörtét, vadalmát, somot, kökényt; a vadsóska, mezei sóska, martilapu, mezei saláta, fiatal csalánlevél főzeléknek, levesnek, salátának is jó. Csak szakismeretek birtokában gombásszunk!
            Ne igyunk akármilyen vízből. Foglalt források állandóan folyó vize általában kifogástalan. A gyűjtőmedencés források nem mindig elég tiszták, a különböző nyitott kutak vize sem a legjobb. Patakból, folyó vizéből, tavakból még főzéshez se merítsünk vizet. Lehetőleg szokjuk meg, hogy kevés folyadékot fogyasszunk, ezzel tehermentesítjük valamennyire a gyaloglással amúgy is erősen igénybe vett szívünket. Ha nagyon szomjasak vagyunk, sózzuk a megszokottnál erősebben ételünket, vagy együnk egy kis sót. Az izzadásnál ugyanis nemcsak víz, de só is távozik szervezetünkből, s a kiizzadt somennyiség pótlása ideiglenesen csökkenti a szomjúság érzését.
Magashegyi és sítúrák részvevőinek tudniuk kell, hogy még az érintetlen hó sem tiszta. A megolvasztott hóléből készíthetünk teát, ám szomjúságunk oltására ne együnk havat!
Már előbb szóltunk a kulacs és a pohár nélkülözhetetlenségéről. Itt újra megemlítjük: legyen mindenkinek saját pohara, kulacsa! A közös pohárból való ivás egészségtelen és ízléstelen.
 


                A MENET LEGFONTOSABB SZABÁLYAI

A legfontosabb menetszabályok a következők:
Ruhánk és felszerelésünk mindig feleljen meg az útvonal és az időjárás kívánalmainak.
Ne vállalkozzunk erőnket meghaladó túrára.
A csoport haladásának üteme mindig a leggyengébb túratárshoz igazodjék.
Csomagunkat méretezzük erőnkhöz és az úthoz, de ne legyen súlyunk ötödénél nehezebb.
Felszerelésünk minden észrevett hibáját azonnal igazítsuk meg, de előbb szóljunk a túra vezetőjének, kérjük, hogy álljunk meg.
Az alakulatból - és minden túrázó csoport alakulat, akkor is, ha nem sorban halad - csak a vezető engedélyével szabad kilépni.
A menettől elmaradni tilos!
Enni-inni csak az előre megbeszélt időben és a vezető utasítására illik.

Nagytábor – egyéni felszerelés

hátizsák (kényelmes, nagy)

oldalzsák

szivacsmatrac / polifoam – gumimatrac

hálózsák + kispárna

hálófelszerelés (melegítő + sapka)

papucs

elemlámpa + tartalék elemek

gyertya + gyufa

(cserkészigazolvány)

cs. nyakkendő + nyakkendőgyürü + cs. jelvény

cs. egyenruha (cs. ing + cs. nadrág)

katonaing (khaki ing)

farmernadrág (rövid, térd, hosszú – kék, fekete)

szíj

póló / trikó (fehér, fekete)

pulóver (terepszín)

melegebb ruha

melegítő / tréning

zokni (5 pár) – térdzokni

fehérnemü (5 db.)

fürdőruha

zsebkendő

túracipő (kényelmes)

tartalék cipő

gumicsizma

esőkabát

nagy nylonzsák

kis mosdótál

törölköző (3 db.)

szappan + tartó

fogkefe + tartó

fogkrém

sampon

tükör

fésü

pipereholmik

krém (bőrápoló)

spray / deo

borotva + krém

körömkefe

WC papír

mosópor – mosószappan

kisolló

tü, cérna, biztostü

elsősegélynyújtó készlet:

                szesz, jód

                vatta

                kötszer

                ragtapasz (Romplast is)

                gyógyszerek:

                – alapgyógyszerek

                (fájdalom, láz, hülés, gyomorrontás,

                hasmenés, hányinger ellen)

                – egyéni speciális gyógyszerek

cserkészfüzet

füzet

írószer (3 db.)

színesceruza, zsírkréta

vízfesték + ecset

ragasztó

spárga / madzag / zsineg (20 m)

jól vágó kis kés (faragni) / faragókés

bicska, tőr

kulacs

nyeles lábaska (1 személyre) / csajka

tányér

bögre

evőeszközök

tarisznya / csajkazsák

konzervnyitó

szalvéta

sárkefe (ruhának, cipőnek)

cipőkrém

élelem az első napra

személyi igazolvány

zsebpénz

óra

fényképezőgép + film

hangszer

síp

iránytü / tájoló

térképek

határozók

egyéb forrásanyagok

 

Nagytábor – őrsi felszerelés

sátor (lakó, szer)

ponyva, fólia (2db x 3m)

pokróc

viharlámpa+petróleum / karbidlámpa+karbid / bányászlámpa

tüzrács

üst (2db x 4l)

lábos (2l)

lábos + fedő (5l)

fazék + fedő (5l)

palacsintasütő (2db)

laskaszürő

teaszürő

mércéscsésze

merítőkanál

fakanál (2db)

vágódeszka (2db)

konyhakés

reszelő

asztalterítő (2-3db)

konyharuha

                törlőruha (3-4db)

                mosogató

mosogatószer

 

súrolópor

mosdótál (2db)

veder (kicsi, nagy) – müanyag

tartály (5l)

palack (3db x 2l – müanyag)

nylonzsák

vászonzsák

ruhacsipesz (10-20db)

szárítókötél

kötél (3 x 10-15m) –erős

gyalogsági ásó-lapát (2-3db)

balta – fejsze (3-4db)

kézi fürész

fenőkő

gyujtópapír + gyufa (sok)

seprü

csergőóra (sátranként)

távcső

iránytü / tájoló

őrsi elsősegélynyújtó készlet

őrsi zászló

 

Hátizsákodba TE MAGAD csomagolj be úgy, hogy:

                - mindennek tudd a helyét

                - minden hozzáférhető legyen

                - a hátadnak kényelmes legyen (ne sértsen semmi)

                - csoportosítva nylonzacskókba tedd a dolgaidat (ne ázzanak át)

                - a nehezebb holmikat felülre tedd (ne huzzák derekadat)

 

A hátizsákodat jól kösd le, s kívűl mindent kellőképpen rögzíts rajta.

Felszerelésed minden egyes darabját jelöld meg.

Rovásírás    
Rovásírás fordító ť

Rovásírásról bővebben ť

Innen letölthetsz Rovásírás fontokat.

  Letöltöm ť

Csomózott karkötők

Alap: Minden szálra két csomót kötünk egy másik szállal. Kétféleképpen haladhatunk, balról jobbra (B 1,2 ábra), vagy jobbról balra (J 1,2 ábra).
A kívánt hosszúságnak 4-5-szörösét kell levágni. A szálak végét csomózd össze, és rögzítsd valamihez.

Minták:
1. Ferde csíkos
        Szálak: Amilyen sorrendben állnak a szálak, olyan sorrendben lesznek a csíkok. Pl: f,p,z,f,p,z.
Ha vastagabb csíkokat szeretnél, több azonos színű szálat tegyél egymás mellé.
        Csomózás: Balról jobbra haladunk (tehát mindig a B1,2 csomót kötjük). A szélső szállal csomót kötünk az összes többire. Kezdés: bal kézben a piros, jobb kézben a fekete szál. Jobb kézzel két csomót kötsz a pirosra a fekete szállal, majd leteszed a pirosat a bal kezedből, és felveszed a zöldet. Most a zöldre kötsz 2 csomót a feketével, leteszed a zöldet, és felveszed a következő szálat( fekete). Így haladsz, amíg el nem érsz a sor végéig. A következő sor megint balról indul, a legszélső szállal (most piros) megint csomót kötsz minden szálra.

2. V alakok
        Szálak: szimmetrikusan álljanak. Pl: f,p,z,k,k,z,p,f
        Csomózás: Balról indulunk (B1,2) a fekete szállal. Ugyanúgy haladunk, mint az előző mintánál, amíg el nem jutunk a közepéig. A csomózást most a jobb oldalról folytatjuk (J1,2) a másik fekete szállal (jobb kézben a piros, bal kézben a fekete, ballal csomózunk). Középen, ahol összeér, a két feketét összecsomózzuk. A következő V piros lesz, a pirossal csinálod végig ugyanezt.

3. Egy másfajta V alak
        Szálak: Két színből, pl: f,f,f,f,p,p,p,p
        Csomózás: Ugyanúgy, mint a 2. mintánál. A bal oldalról feketével, a jobb oldalról pirossal csomózunk. Középen ezt a két szálat csomózzuk össze.

4. Kockás minta
        Szálak: 2-2 azonos színű legyen egymás mellett. Pl: f,f,p,p,z,z,k,k
        Csomózás: Balról jobbra haladunk, de egy soron belül váltogatjuk a kétféle csomót.
1. sor: A feketével a másik feketére és a két pirosra kötsz 2-2 csomót (B1,2). Ezután a zölddekkel kötsz 2-2 csomót erre a feketére (J1,2), majd ismét a feketével 2-2 csomót a két kék szálra(B1,2). 2. sor: A feketével a két pirosra kötsz 2-2 csomót (B1,2). Ezután a zölddekkel kötsz 2-2 csomót erre a feketére (J1,2), majd ismét a feketével 2-2 csomót a két kék, és a fekete szálra(B1,2). Ezután mindig a szélső szállal az előzőek alapján haladj.

5. Betűk, vagy saját minták
        Szálak: Két színből, felváltva, pl:f,p,f,p,f,p,f,p
        Csomózás: Úgy kell a csomókat megcsinálni, hogy a szálak ebben a sorrendben maradjanak (B3,4 és J3,4). Mindig az egymás melletti szálakat csomózzuk össze. Azzal a szállal csomózunk, amelyik színt látni akarjuk.
Először tervezzük meg a mintát egy kockás papíron


Szádeczky-Kardoss Csilla
         Finn rendszerű szövőborda
         A szövőbordán megváltoztatjuk a lyukak és rések helyzetét, így a láncfonalakkal készíthetünk szedett mintát.
         A felvetésnél a láncfonalat a szalag másfélszeresére kell vágni. A rövid résekbe
 

Zsinegmunkák

Nyaklánc Jozefin-csomóval
              Szükséges anyag: 2 szál 110cm-es spárga, vagy 1szál 130 cm-es bőr. A csomót ott kezdjük el kötni, ahol-a félbehajtott szálakat összefogva-a fejünk még kényelmesen átfér. Lényege a Jozefin csomó (1,2,3.ábra), amelyet úgy folytatunk, hogy a z alul kijövő szálakat oldalt kívülről-egyiket alulról, másikat felülről- visszahurkoljuk (4. ábra). Az alul-középen- újra kiérkező szálakat egy egyszerű csomóval összefogjuk. Ezt a csomót fölülről lefelé kössük, hogy a végén minden szál egy irányba haladjon.

              A másik lánc két Jozefin csomóból alakul ki. Vegyünk két szál 140 cm-es spárgát, vagy egy szál 160 cm-es bőrt. Az előző nyaklánchoz hasonlóan kezdjük, kössük meg az első Jozefin-csomót. Az alulról kibújó szálat most alulról fűzzük vissza, körülbelül 3 cm-es hurkokat képezve. Majd mindkét szálat kívül lefelé vezetjük; egyiket alul, másikat felül (5. ábra)., és újabb Jozefin-csomót kötünk, amelyekbe ezeket a hurkokat is belefoglaljuk (6. ábra). A végén a kijövő szálakat az előzőhöz hasonló módon, ismét elcsomózzuk. Szabadon is hagyhatjuk, de akkor kevés ragasztóval rögzítsük (bőrnél nem szükséges).
 Buzogány (vagy jogar)

                A Busójárás kellékei között láttam különbözó gyönyörű változatait, most a legegyszerűbb változatát, alapelemét rajzoltam le, ezt ajánlom először elkészíteni. Lapolással illesztendők össze az elemek, nem kell ragaszteni, szögelni, a középső léc - amelyet kissé kónuszosra kell faragni - feszíti szét, és merevíti az elemeket. Néprajzos ismrősöm magyarázata szerint az ilyen szerkezetek tipikus pásztormunkák, vagy rabi munkák (parasztok, betyárok készítették rabságuk alatt), mert sok türelmet, pontosságot igényel a faragásuk.

                Készíteni kell 8 darabot az 1. számú elemből, két darabot a 2. számú elemből.
                Az összeállítás menete: először a két 2. számú elemet fogjuk össze úgy, hogy a kivágott lapolási oldalak szemben legyenek egymással. Ebbe a hézagba beleillesztünk egy 1. számú elemet úgy, hogy a lapolási oldal fölfelé nézzen. Utána két db 1. számú elemet illesztünk kivülről a 2. számú elemekre, közben a már ott lévő 1. sz elem lapolási hézagja alá csúsztatjuk. A negyedik lépésként ismét egy 1. sz elemet helyezünk a 2. sz elemek közé, lapolási hézagjával összefogva az előzőekben behelyezett elemeket. A buzogány másik oldalát hasonló módszerrel rakjuk össze, végül a 3. sz elem bedugásával rögzítjük a szerkezetet.
 

ARATÓKOSZORÚ
         Alapanyag: búza- vagy rozsszalma
         A munka megkezdése előtt a szálakat áztassuk (meleg) vízbe. 5 azonos vastagságú kalászos szálat a kalászok tövénél kössük össze(1). A köteget a bal kéz középső és gyűrűsujja közé fogjuk úgy, hogy a kalászok lefelé nézzenek. A felfelé álló szalmaszálakat sugárirányban széthajtogatjuk(2). Kiválasztunk egy tetszés szerinti szálat, a tövét meghajlítjuk a körmünkkel, majd az óramutató járásával ellentétes irányba indulva a mellette lévő szál tetejére fektetjük(3). Így két szál fekszik egymáson. A kettő közül az alsót fogjuk meg, és a tövénél megtörve áthajlítjuk a felette lévőn, és a következő szál tetejére fektetjük(4), majd lefogjuk a szabadon lévő hüvejkujjunkkal. Újra két szál van egymáson. Ismét az alsót fogjuk meg, és tőben meghajlítva ráfordítjuk a soron következő tetejére, majd lefogjuk a hüvejkujjunkkal(5). Így haladunk körbe néhány soron keresztül. Úgy öblösíthetjük, hogy a szálat az átfordításkor nem a következő szál tetjére, hanem egy kicsit kijjebb csúsztatva fektetjük a másikra(8). A forma szűkítésekor mindig egyre beljebb tesszük a szálat(9). A forma növekedésével a szálak spirálfonatot adnak. Az elfogyó szalmaszálakat úgy pótoljuk, hogy az új szál vékonyabbik végét 2-3 cm hosszan a másikba dugjuk(10-12). A pótlás mindig a hajtások közti szakaszra kerüljön! A szalmacsiga nyílását a végén annyira össze kell szűkíteni, amíg a szálak már közvetlenül egymás tövében fonódnak. A fonat végét erősen elkötjük, és elvágjuk a szálvégeket.
Ötnél több szál fonásával is meg lehet próbálkozni.

IVÓCSANAK
         Alapanyag: dió-, jávor,körte, szilvafa
         Fűrésszel, nagyobb késsel nagyold le a kiválasztott darabot. A papíron életnagységban megtervezett formát másold át a kellő nagyságúra hasított és fűrészelt fahasábra, s a nyelet tömören hagyva alakítsd ki nagyjából a csanak tömbjét. Ezután görbe késsel vagy homorú élű vésővel kimélyítheted az üregét. A mélyedés kinagyolása után a pontosabb kidolgozást kívül-belül váltakozva folytasd a kellő falvastagság eléréséig, ami 3-8 mm között legyen. Közben már a nyelét is kezdd részletezni, mert ha már nagyon vékony az ivórész fala, nem tudod erősen megmarkolni, mert eltörhet. A cifrázás a nyél teljes kidolgozásával kezdődik, ezután jöhet az ivórész díszítése. Ha már kész a díszítés, csak akkor vékonyítsd véglegesre az ivórész falát.

SZALMAKAS
          A szalmából kötött kasok régen tárolóedények voltak. Ebben tartották a tojást, a kenyeret, de a sütésre váró kenyértésztát is ezekben kelesztették.
          Anyagszükséglet: tisztított, kalász nélküli rozsszalma, hántolt, hasított fűzfavessző.
          Eszközök: éles kés, ár, Lyukasztott fejű ár, vagy erős drótból vagy fémlapból készített fűzőeszköz, és vastag bőrből enyhén kúposra varrt bőrgyűrű.
          A kaskötés legfontosabb eszköze a derékszíj vastagságú bőrből kúposra varrt gyűrű. A bőrgyűrű méretét az határozza meg, hogy milyen vastag szalmakötegből akarjuk felépíteni az edényt. A kisebb edényekhez kisebb, a naghyobbakhoz nagyobb átmérőjű eszközt készítünk. A szabásminta egy enyhén szűkülő trapéz. Ennek a két, egymáshoz illesztett hosszanti oldalát árral át- meg átszúrva, erős spárgával, két tűvel, egymással szemben varrva kell megvarrni a bőrgyűrűt. A másik szerszám, amit el kell készítenünk, a lyukasztott végű ár. Ez munka közben azon az elven működik, mint a varrótű befűzését segítő kis dróteszköz, amely minden tűkészletben megtalálható. A kis szerszámot házilag is megcsinálhatjuk, egy keskeny, lapos vasból, amelynek az egyik végét hegyesre reszeljük és lyukat fúrunk a hegy közelében. Az eszköz másik végét fanyélba fogjuk. A kaskötéshez szükséges hántolt vesszőt négy ágba kell hasítani. A térdünk közé fogott szálat először félbehasítjuk, majd a két felet ismét ketté. A vessző belét el kell távolítani. Ezt egy késsel könnyen elvégezhetjük.
           A munka megkezdése előtt a szalma- és vesszőköteget a kezük ügyébe kell helyezni. Egy maroknyi szalmaszálat a vékonyabb végüknél fogva bedugunk a bőreszköz nagyobbik nyílásába, és áthúzzuk a másik oldalra. Az áthúzott szalmavégeket megcsavarjuk, majd körbefordítjuk. Egy vessző vékonyabb végét a szálak közé toljuk és a szalmagyűrűt szorosan körbetekerve elindítjuk a kasfenék csigavonalát. A következő sorokat már mindig a következőhöz jell fűzni. Ezt a munkát a lyukasvégű árral végezzük, amellyel átszúrunk a köteg néhány felső szála alatt és a nyílásba fűzött vesszővéget egy mozdulattal áthúzzuk a másik oldalra, majd kézzel utánahúzunk. Ezekkel a mozduklatokkal kötjük körbe a köteget. A bőrgyűrűt csak lépésenként, mindig egy öltésnyit haladva húzzuk tovább. A gyűrű nagyobbik nyílásába folyamatosan tűzdeljük az újabb és újabb szalmaszálakat, hogy a köteg mindig azonos vastagságú maradjon. Az elfogyott kötővesszőt úgy pótoljuk, hogy a végét ugyanabba a nyílásba húzzuk vissza, majd vízsztintesre fordítjuk és a szalmaköteg alá fektetjük. Az új kötőszál vékonyabbik végét a következő öltés helyén függőlegesen dugjuk a köteg közepébe és az első forduláskor az előző elfogyott szálvéget is a köteg sorai alá szorítjuk.
           A megfelelő méretű kasfenék elkészítése után elkezdjük kötni az edény falát. Öblösítéskor a szalmahurkát az alatta lévőhöz viszonyítva mindig kicsit kijebb, hengeres alakításkor egymás tetejére, szűkításkor pedig bejjebb kell helyezni. Az utolsó sor alkotja az edény peremét. A szalmaköteget olyan ütemben kell elvékonyítani, hogy a perem egyenletes gyűrűt alkosson. Ezt teljesen el kell fedni a kötőszállal. Ez úgy történik, hogy az öltések közeibe leöltés nélkül tekerjük körbe a szalmaköteget. Az utolsó leöltés után a köteg közepébe húzzuk a kötőszál végét.

KÉREGMUNKÁK
           Kéregmunkához legjobb a nyírfa kérge, de próbálkozhatsz más hajlékony kéregfajtákkal.

Oldalmenü
Diavetítő
Naptár